nevesincs

#212

ma tengelicéket és zöldikéket bámultam és próbáltam meg fényképezni is anyámék házából, a függöny mögül.
Kaptak egy újabb kis házat, ami valóságos szárnyasüdülő, s ott rajzanak, és eszegetnek gyakran, és körülbelül 3 méterről lehet őket nézegetni, bár ma cibálta a szél jócskán a kis építményt.
Majd megjelent egy ragadozómadár, madarak széthussantak, én meg ahelyett, hogy lefotóztam volna a héjának vagy ölyvnek vagy a rosseb tudja minek látszó teremtményt, elkezdtem ordítani, hogy héj, jött egy héja! 

Délután meg elmentem a holdújév ünnepségre, immár harmadszor.
(Ki is derült, hogy a 40. hexagram szerint a herceg lelövi a magas várfalon ülő héját.) Autóval mentem, mert úgy olcsóbb, mint bkv-val, de kicsit flúgosmód odébb álltam meg vele, és lényegében gyalog bolyongtam még pár percet és kerestem a helyet, ahova megyek, majd aztán kerestem a kocsit este a változatosság kedvéért, sőt kerestük együtt, mert hogy elvittem U-t hazafelé egy darabig, meg J-t is, akik szintén ott voltak. 
Tájékozódó bajnokságon ne induljak. 
De legalább így volt alkalmunk még beszélgetni a hallottakról, sőt a bő négy óra alatt kanyargósra ült lábainkat is kiegyenesíthettük.
Végül nagy kódorgás nem volt, csak két irányba lehetett érdemes elindulni, de ilyenkor mindig a járatlannal szimpatizálok, s azt hiszem, hogy onnan jöttem.

#211

- Hol a kocsi?
- a Lildl-nél.
- és hol a Lidl?
- hát egy út mellett. 

Végül meglett az út, a Lidl, meg a dög is. 

#210

tórium, kóceráj, dzsentri, saller, babakötvény

#209

Kopogtattak.
- Tessék! - szóltam ki csengő hangon és igenlően, a zárt ajtó mögül, a női wc-ből, a törzshelyen, tegnap késő éjjel, majd feltéptem az ajtót, és a kint álló nő nagyon röhögött.

jól esett ez az este, bár korábban arra gondoltam, hogy én úgy sem leszek sokáig, de aztán végül olyan remek lett, pár jó ember, barátok, egy viszonylag új színfolt, Bence és mindenki viszonylag józan, (vagy csak kellemesen beivott), kulturált és nagyon emberi, akikkel jó beszélgetni, nevetni, hülyéskedni, csak úgy lenni.

#208

és boldog új évet, ha még nem túl késő ;)
Ha teszünk érte, hogy az legyen, az is lesz, de legalábbis lesz benne sok jó dolog. Ebben hiszek, noha néha elég nehezen indulok neki, illetve fogok bele bizonyos cselekvésekbe.

Idén szeretnék többek közt többet mozogni és tornázni, valamint egészségesebben étkezni, többet olvasni, kevesebbet szorongani, valami kreatív hobbit felfuttatni, többet barátkozni, és persze a tanításban is jobban elmélyülni. Természetesen egészséget is szeretnék, ezt nem csak a magam, de a családom számára is, valamint még sok minden mást is, például
párt, türelmet, szeretetet, tudatosságot, és persze egy új kocsit, ami most abszolút képtelenségnek tűnik, de hát miért ne kívánhatnám ezt.
Ha tudjuk, mire vágyunk, megkaphatjuk. 

#207

A munka még jó mindig, ma voltam először, bár hazafelé egyszer eltévedtem még Budán, ahol mindig jövök, mentem tovább és nem fordult balra, meg itt a Haller utcában is eltévedtem este, és nem fordultam be a Mester utcába, mert valahogy sötétben nem ismertem meg vagy lehet azt hittem egy más univerzumban vagyok, pedig becsszóra nem szedek semmit, szóval valami baj van az agyammal, de majd csak felszáll róla a köd, vagy nem. 
És valami türelemfattya rámdudált egy audiból, amikor a 30-as táblánál a fékre léptem.
Én aggódtam, mert a 30-as táblánál csak 45-re sikerült lelassítanom és akár majd jöhet érte a nagy büntetés, a polgár mögöttem meg dúvad módra dudált. Legalább káromkodtam egy jót és felmutattam bizonyos ujjaimat. 

Anyagi helyzetem még soha nem volt ilyen siralmas, és a munkámért vészesen keveset fizetnek. konkrétan a mai 4 óra tanításért, ha levonom az útiköltséget, annyi marad, amennyiért 1 órát adok itthon a tanítványomnak.
Vagy máshonnan is megközelíthetem a nagyszerű óradíjamat, kb 300-400 forinttal kapok többet, mint egy rokonom, aki egy drogérialánc üzletében kezdett eladóként tevékenykedni.  
Mégiscsak embereket tanítok, nem samponokat pakolgatok polcokra. Ugyanakkor az itthoni nulla forintos órabéremet kifejezetten meghaladja ez a mostani.
Szóval nem vagyok elégedetlen, csak gyanúsan arra mutat minden jel, hogy ez nem mehet így sokáig és ismét valamerre még lépni kell, illetve ismételten kölcsönkérni hogy be tudjam fizetni a csekkjeimet. 
Kaja, pia, szórakozás felejtős.

#206

Szilveszterkor megismert férfiakkal további kapcsolatba bonyolódni nem jót jelent.
saját népi megfigyelés.
A kocsonyacsontomat meg nem vitte el a kutya, több okból, így férjhez sem megyek idén.

#205

Az év utolsó napján  rövid ruhát és testszínű harisnyát illesztettem az ünnepek körül fodrozódó bőséges táplálkozástól feldagadt testemre, mely így már majdnem 55 kilót nyomott és végül éjfélre már oda is ért a buliba. 
Az akkorra már vidáman csujjogató barátok és haverok hamar leléptek, gondolom mindenki jobbnak látta hazamenni egy pont után, vagy legalábbis megpróbálni hazafelé vagy más mulatság irányába haladni.
Maradtam és volt még giling-galang, minek közvetkeztében kialakult egy csalódott de fájóan jóképű Bálint, aki nagyon cukor volt és legalább 25 éves, de nem értette, hogy azt mondtam a pasira, akivel táncolok, hogy nem a pasim, de mégis vele voltam hajnalig, valamint egy nem sértődött másik, akivel végül egész éjjel táncoltam meg beszélgettem, fene tudja miért, meg volt a pult végénél könyöklő pasi, aki csak bámult, s akivel meg szívesen khm beszélgettem volna, de épp már volt egy partnerem és valahogy ott ragadtam nála. 
Ma fel is hívott, csak azt nem tudta elegánsan felvezetni, hogy tulajdonképpen fogalma sincs, hogy hívnak engem. 
Idén gyakran hordok majd rövid szoknyát, vagy szoknyát, illetve ruhát, a többi meg majd jön magától. 

#204

Ma nagyon-nagyon le vagyok eresztve. Fel kellene végre fújódnom.
(- ez most jelenleg a leeresztettség vélt ellentéte)
délben kiléptem a házból, ebédelni mentem D-vel, s valami hihetetlen szorongás jött rám, szinte fizikai rosszulléttel kombinálva. nagy levegők, meg egy mantra dúgolgatása, és elindultam. Ha zümmögni kell, akkor zümmögök. 

ma még házibuliba kell(ene) menni, holnap reggel nyolcra meg ki vidékre, a talán jeges utakon tanári értekezletre. majd dél körül el Mulder anyjához, ottan kapok egy műfenyőt kölcsönbe.
Ha minden igaz * jön velem, s elhozzuk ketten. Majd arra kellene aggatni valamit, majd még van hátra sajnos 1-2 ajándék, amit ma nem sikerült beszerezni. majd később vidékre el.
Macerás ez a karácsony, de legalább már U-nak és M-nek átadtam az ajándékokat tegnap, ma D-nek, holnap Mulderéknél otthagyom az övét, meg * is megkapja.

S mindezt úgy hogy már az elefántperselyemet is kifosztottam, meg kölcsön is kértem, meg a bankszámlámat is lenulláztam.

#203

* megette a borsófőzelékemet és még kért belőle. 
Sült csirkét, meg tonhalas tésztát is csináltam már neki, de azokhoz legalább értek.
A főzelékből viszont leves lett, de őt ez nem zavarta meg. Borsólevest ettünk tükörtojással és nagyon boldog volt. (Burgonyás borsófőzeléknek készült, s ebből lett a híg cucc.)
Fura, múlt héten ebéd és koncert, koncerten az ölében aludtam, pedig jó volt a zene, de mégis. A héten nyüglődés, kéne menni ikeába, meg ajándékok, meg miegymás, erre azt mondja, hogy elvisz. majd pont jókor felhívtam, hogy mi lenne, ha haza is vinne és pont útba tudta ismét ejteni két teendője között.
Ma meg borsultunk, majd megint kitett egy helyen, s még beszereztem egy-két apróságot.
Még egyszer látjuk egymást ünnepek előtt.
nagyon furcsaságos egy eset ez, ha meglátjuk egymást és a szemébe nézek valami elképesztő öröm és derű üt be és felülírja a minden francot, amin előtte rugóztál.

#202

- Te, ez mekkora lett? hát meg se tudom fogni, kb 5 mm-es itt oldalt, kurva punk lettem megint.. - kezdek óbégatni.
- Ugyan, hogy mondhatsz ilyet, méghogy 5 mm, nem 5, hanem legalább 9.  - felelte. 
Aztán otthon rájöttem, hogy a fedőhaj is megvan, nem csak vizionáltam, csak azt felszárította forgóiránt. 
Szegényt jó hogy nem oltottam le jobban, pláne, hogy félpénzért csinálta, karácsony alkalmából, meg még beteg is volt. Szerencsére én meg nem, szombat óta már kijött volna rajtam, ha ragályos.

#201

és ez a maximum amihez ma juthatok ezen a falócán? - kérdezte jópár sör, bókok, pár csók és érintés után a pasi, akivel egyszer ősszel khm randiztunk és azóta egyfolytában egy második khm randit akar. 
ellenálltam. elvi alapon. nem volt könnyű. 

Nyitnom kell a normális, párkapcsolatképes pasik irányába. 
Vagy veszek télleg egy törpenyulat és vele fogom megvitatni az élet dolgait, vagy a napi műsort, könyvet, filmet..  
Félek, lapos dialógok lesznek és kicsit lipótos lenne egy nyúllal a póráz végén sétálni.

#200

Tanítani jó, még mindig. 
A héten pár napot tanítottam, mivel ugye ez egy részállás, így is terveztem. 
Mondjuk kevesebb órát, mint ígérték, így az alacsony óradíjból kijövő végösszeg is alulmúlja a várakozásaimat.
Anyagilag nem egy főnyeremény, lássuk be, de gyakorolhatom azt, amiről úgy gondolom, hogy csinálni szeretném és élő emberekkel kommunikálok és értelmes feladatot végzek, tanítom őket, nem pedig otthon üldögélek és sóhajtozok, hogy nem jön válasz a különböző cégekhez a nemtúlsokkedvemvanhozzá-pozíciókra beküldött önéletrajzaimra. 

Mindig jó korán felkeltem, kijutottam a helyszínre és reggeltől voltak óráim és csak felnőttek jöttek, 30-40-50 körüliek. Élmény volt tanítani. Némileg fárasztó is volt, egyszerre 3 vagy 4 óra, de bele kell jönni.
A kis intézménnyel, ahol ez folyik, vannak érdekességek, meglátom, hogy alakul ez még januárban, mert egyelőre messze nem úgy van, ahogy ígérték, bár ez akár még a karácsony előtti káosznak is betudható lenne, viszont már olyannal is bepróbálkoztak, ami nekem abszolút nem lenne jó és sokáig gondolkodtam rajta, hogy erre hogyan válaszoljak jól.
Aztán felhívtam a nagyon okos embert és a tanácsát követve válaszoltam nekik és ennek örültem. 
Ma meg már szorongok serényen, hogy ezért tán kirúgnak majd, amiért egy számomra már-már veszteséges és az eredeti megállapodásban nem szereplő dolgot nem vállaltam be, de hát akkor kirúgnak.
Vannak egyéb hasonló intézmények, s még jóval közelebb is találhatók, ugyanabban a városban, ahol én lakom, és ők is hirdetnek.

De hogy valami pozitívabbal zárjam, mint a kis félelmeim, úgy éreztem, elégedettek velem azok, akiket tanítok és jól megtaláltuk a hangot és a pár nap folyamán különböző szinten lévő emberekkel dolgoztam, volt köztük egészen haladó is és nem éreztem úgy, hogy ne tudnám megugrani a lécet és ez jó.
Úgy gondolom, alkalmas vagyok erre a pályára.

#199

merthogy tíz év után végre nem térek ki és elkezdem azt csinálni, amit már régen csinálnom kellett volna. 
de legalábbis tíz éve van papírom arról, hogy ezt csinálhatom, s ma el is kérték azt a papírt, le is fénymásolták, és meg is bíztak hogy okítsak emberkéket heti x órában egy bizonyos nyelvre. 
Hát így. pici kezdet egy nagy úton.

csak nem nyavalyoghat az ember élete végéig hogy ő egy szar, egy ponton túl rá kell jönnie, hogy gyöngy, s ha már gyöngy, zsupsz, be a disznók elé, hátha elcsúsznak rajta, vagy megtanulnak korcsolyázni gyöngykeréken. 
(.)

s hogy mi hozta ezt ki, hogy erre tévedtem, arra a legsimább válasz az lenne, hogy egy fatális véletlen, némi kis nyitottsággal megtámogatva, de nyilván nem ez. 
vagy változtam szépen lassan, az elszigetelt kis csigaházamban is, vagy már a sors is feldobta a labdát, mert unta nézni a ballépéseimet, s megküldte;  csapd le, te kis buta, ezt itt pont neked, pont így, pont olyan közel a hálóhoz és olyan magasra, hogy te meg tudd ütni.

#198

végtelenül boldog vagyok. majdnem sírok tőle.

#197

a 'flow' korcsolyázik, velem a tenyerén.

#196

nem nagyon van már pénzem, a jövő havi rezsit talán akkor még ki tudnám fizetni, ha mától már nem költenék ebben a hónapban.

#195

a tegnapi napot fel kell írnom a kéménybe, augusztus 26.
a többi néma draft.

#194

Van egy szomszédom, aki annyira harsány, hogy felmerült bennem, hogy esetleg non-stop részeg, de mivel napi szinten kocsival jön-megy, így ezt kizárnám.
Valszeg ő minden segítség nélkül ilyen.
Bármikor, amikor elmegy itthonról vagy hazajön, nagyhangon előadja a földszinti ablakban könyöklő manónak, hogy most éppen mi érte, ez lehet az éjszaka közepén is természetesen.
Ma azért majdnem bennerekedt a szó, amikor meglátott mezítláb megérkezni a pepita ruhámban, de sikeresen multitaszkolt, továbbra is előadott a manónak, figyelt a kutyájára és közben azért engem is szemügyre vett.
Sikerült a körúttól hazasétálnom így, nem elég a fura ruha, 60-as évekbeli szabásvonallal, pepitában, még a lúdtalpaimmal is masszíroztam az aszfaltot éjnek évadján.
(A gyalogátkelők és főleg az úttest kicsit szúrós volt, viszont a járda simulékonynak bizonyult.)
De akkor is kicsi zavart láttam a nőnél az erőben, amikor először bicajjal meglátott, nem igazán érthette, elvégre az autóm is itt állt az udvarban.

#193

tudom, unalmasak lehetnek a beszámolóim, de mivel jól esik írnom, így majd valószínűleg többet firkálgatok ide, vagy máshova.